Vámos György /8:05/ :
Hogy létezik az, hogy állítólag -nem tudom, lehet hogy nem így van-, itt valami rendszerváltás-szerűség volt, vagy változtatás, vagy mittudoménmi volt, hogy ezt ők nem kapták vissza ? (a Zichy villáról van szó, - Szerk)
Jelenczki István - Háború a nemzet ellen 1/4
dr.Tóth Zoltán József /1:06:18/ :
Tehát a mai állam nem a történeti állammal jogfolytonos, hanem a diktatúra rendszerével.
No most ezzel azt ismeri el, hogy a korábbi oligarchia, mely
törvénytelenül szerezte meg a hatalmat 44 és 49 között, utána, 1989-90
után, ez most már törvényesnek van elismerve.
No most a probléma az hogy törvénytelenre
lehet-e törvényest alapozni ? Természetesen, -akár a mi közjogi
magyar hagyományaink alapján-, nem lehet.
dr.Bencze Izabella /1:12:03/ :
Akkor, amikor ismét megjelenik az Alkotmányban a magántulajdon -hiszen
csak az 1989-es alkotmánymódosítással jelenik ez meg- , két lehetőség
mutatkozott. Az egyiket úgy hívjuk hogy reprivatizáció, amely nem más mint
az eredeti tulajdonosoknak történő vagyonvisszajuttatás; a másik pedig
a privatizáció, amely nem más
mint valamilyen jogi eszközzel, az állam tulajdonában legálisan
megtartani ezt a vagyonmennyiséget, és azt értékesíteni mindaddig, amíg
ki nem alakul az az ideális állami tulajdoni mennyiség, ami az állami
feladatok ellátásához szükséges. Az összes volt
szocialista országban a reprivatizációt választották, azaz
megkeresték az eredeti tulajdonosokat, felajánlották az eredeti
vagyontárgyaknak a visszavételét, illetőleg annak a lehetőségét.
Nálunk, Magyarországon az Antall-kormánynak a Parlamentje úgy döntött,
hogy: "az ország teherbíró
képessége illetőleg az államháztartás állapota nem engedi meg a
reprivatizációt" , vagyis a vagyontárgyaknak az eredeti
tulajdonosok részére történő visszajuttatását.
Így aztán kellett keresni egy olyan jogi "megoldást", ami legalizálja az államnak a rablott vagyonnal való
gazdálkodását; és ez pedig nem volt más mint a "kárpótlás"-nak az
intézményrendszere.
....
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy annak idején, amikor az
államosítások történtek, akkor ez "jogszerű vagyonelvétel volt, mert az
akkori Alkotmány ezt lehetővé tette" . De a jogszerűség mellett
ez "a vagyonelvétel igazságtalan
volt, tehát az erkölcsi, társadalom, és a magánemberek erkölcsi
érzékébe ütköző igazságtalan eljárás volt" . Ezért a kárpótlási
törvények azt a címet viselik, hogy "az állampolgárok tulajdonában
igazságtalanul okozott károk megtérítéséről" (tehát nem
jogellenesen, hanem igazságtalanul) .
És mivel az Alkotmánybíróság véleménye alapján ez a rablás annak idején jogszerű volt, ezért nem
beszélhetünk kártérítésről, csak a kártalanításról, és a kormány, és a
Parlament döntése alapján pedig annak az édes kishúgáról: csupán a
"kárpótlás"-ról .
A kárpótlás legnagyobb mértékét -bármekkora is volt valamikor az
elvett, államosított vagyon nagysága- , 5 millió forintban határozta
meg annak idején a Parlament. Ez persze azt jelentette, hogy azok a
"kulákgazdák", azok a középvállalkozók, vagy kisvállalkozók, akiknek az
élete teljesen tönkrement a számukra rendkívül nagyértékű vagyonnak az
elvételétől, azok valóban csak szimbolikusan kaptak kárpótlási jegyet.
Skrabsi Fruzsina és Novák Tamás - Bűn és büntetlenség
Skrabsi Fruzsina és Novák Tamás - Ami a Biszku filmből kimaradt
Nagy Ferenc József kisharsányi lakos 90. születésnapi köszöntése
".... Antall mondta: - Írd alá, Feri !
- Én, miniszterelnök úr, ezt nem írom alá ! Mert nem értek vele egyet ! Ezzel tönkreteszitek a parasztságot !
Hát miért kell "kárpótlás" ? A paraszt árverezzen a saját földjére ? Hát ki hallott ilyen őrültséget ? A telekkönyvi adatok gyönyörűek, csak ki kell adni nekik a földet !
- Ha nem írod alá leváltalak !"