- HATMILLIÓ MAGYART SEMMIZTEK KI AZ ÁLLAMOSÍTÁSOKKAL

- EURÓPÁBAN MAGYARORSZÁG AZ EGYETLEN, AHOL NEM TÖRTÉNT RESTITÚCIÓ
Hírportál, üzemelteti a Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete


Hírlevél szolgáltatás
Egyesületünk honlapján
érhető el:
KISE



Egyesületünk a közösségi oldalon:





Előszó

Világunkban együtt él a gyorsan változó jelen, és a megváltoztathatatlan múlt. Óriási mennyiségű hír és álhír özöne lep el bennünket. Komoly gondot okoz már sokaknak olykor, mi az a híradás amit komolyan kell venni, és melyek azok, melyekre kedden már senki sem emlékszik, jóllehet hétfőn még vezércikk volt.


Egy kisemmizett a kádár-korszakban. Miután mindenétől megfosztották, ez a sors jutott neki. A teljes cikk a http://kisemmizettek.hu/sajtoszemle-89-95.htm oldalon olvasható

Tisztelt látogató, a különböző híreknek is van értéke ugyanúgy, ahogy egy bizsut megkülönböztetünk egy briliánstól. S talán még nem is teljes a hasonlat, mert míg egy nullához közeli értékű bóvli nem zavar senkit, csendben elfér a többi lom között az asztalfiókban, addig egy álhír, egy dezinformáló, zavart, nyugtalanságot keltő iromány bizony rombolni, kárt okozni is tud.

De még ezzel sem teljes a kép. Emlékezzünk hogy is szólt a hetvenes években az Illés együttes dala:
"...szó veszélyes fegyver és van, aki fegyvertelen"

Mély felismerés.  Bródy János leírta azt amit lehetett akkor, amit meg nem, azt vélhetően kihagyta. De gondoljuk csak tovább e felismerést, vegyük számba azt a körülményt, hogy a rákosi-kádár rezsimben meglehetősen intenzív agymosásban, népbutításban volt része a magyar népnek is, ahogy mindenkinek akik a kommunizmus igájában sínylődtek.

Ez a negyven éves agymosás nem múlik el nyomtalanul !  Már mások is, a kérdéssel tudományos keretek között foglalkozók is "http://mta.hu/fileadmin/news/files/644/pti1.pdf" leírták ,


>>> Tisztelt olvasó ! Az MTA sajnos eltávolítatta honlapjáról az írást. Viszont az alapművet, melyből született, el lehet olvasni, a Népszava hozta le: https://nepszava.hu/1063478_hat-honap-hat-ev-hatvan-ev oldalon olvasható. Szerk. <<<<<<


hogy az ún "rendszerváltozás" nem egy egyszeri, gyorsan letudható folyamat. Az úgymond gazdasági rendszerváltáshoz a vélekedések szerint 6-10 év elégséges lenne a modern kapitalizmus körülményei között; de a társadalminak nevezett rendszerváltáshoz, ahhoz hogy a tudatban, a gondolkodásmódban, s nagyon lényeges, az értékrendben is bekövetkezzen a változás, ahhoz hogy a negyven év népbutításának káros következményeiből felgyógyuljunk, illetve felgyógyuljon a társadalom, ahhoz bizony legalább 60-80 év szükséges, hacsak nem teszünk mi magunk ellene, ahogy az idézett cikk is említi.
Az is szerepel e fent hivatkozott cikkben, hogy egy "csodavárás" volt jellemző a kommunista elnyomás alatti társadalomra, nyilván sokan elhitték, amit a bolsevik propaganda folyamatosan pumpált kizárólagos hírforrásain. Erről, és a totalitárius rendszerek aberrált  működéséről sokat megtudhat az, aki már olvasta Orwell-t, az Állatfarm, és az 1984 című, a közéletben és a világirodalomban meghatározó jelentőségű regényeit.

Miért tart ilyen sokáig a "társadalmi" rendszerváltás ? Miért nem kerül például a társadalom egyik leglényegesebb eleme, az értékrend vissza arra a szintre, ami a nyugat jól működő, akár több száz év óta azért jól működő demokráciáit jellemzi, mert azokat nem tudták időnként totalitárius rendszerek szétrombolni ?

Egy ilyen háborítatlan ország polgára, ha arról hall vagy olvas, hogy embereknek ellopják, elállamosítják a vagyonát, a fél országot kényszermunka- vagy átnevelő táborokba zárják, sokmilliót elpusztítanak, tömegsírba lőnek, akkor a népbutításban nem részesült polgár nem fogja az ilyen rendszereket visszasóhajtozó, visszavágyakozó nosztalgiával emlegetni.

De azt is gondoljuk végig, és itt jön be az értékrend, vajon egy ilyen százéves jóléti demokráciában élő polgár is csak ölbe tett kézzel sóhajtozna, és az "ez elmúlt, nincs már mit tenni" kádári propaganda hatására mai napig megmaradt elbódultság hatása alatt állókat követné akkor, ha a családját, felmenőit kiforgatnák minden vagyonából, és így a leszármazók is földönfutókká, lenullázottakká válnának ?

Gondoljuk erre a kérdésre evidens a válasz, "nem".

De mégis oly sokan ma mégis az "igen" választ követik, aszerint élnek. Próbálnak e lenullázás után, a múltbeli kifosztásukat elfeledve újra kikapaszkodni, újra felkapaszkodni. De mi történik valójában ?
A szülőknek, nagyszülőknek üzlete, vállalkozása volt, ingatlanai, műkincsei, gazdasága volt, hogy csak a legkelendőbbeket említsük amelyekre a kommunisták szemet vetettek.

No és ő ? Az örökös, a leszármazott, aki az akkori államosítással ugyanúgy kisemmizetté vált a mai napig, mit tesz ma, hogy él ma ? Sokan devizahitelt, pontosabban deviza alapú forint hitelt felvéve abban reménykedtek, hogy majd egy kicsit jobb lesz, talán majd újra közelítik egykori anyagi, gazdasági színvonalukat. Ehelyett azonban a két- háromszorosára megemelt és fizethetetlen részletek miatt sok esetben azt a kis lakását is elvitték; de ha ezt még meg is ússza, akkor is öt-nyolcszor annyit fizet majd összesen vissza itt, mint amennyit ugyanazon bank az anyabankjának fizet ott nyugaton az ottani, nem fejőstehénnek nézett polgár, csak erről itt legtöbb honfitársunk nem tud, mert ezt sem szabad megírni.

Egyesületünk azért hozta létre ezt a hírportált, azért indít itt és most valami teljesen mást, mint amit a "felkapott" és "népszerű" de valójában többségében csak semmitmondó bombasztikus álhíreket ontó oldalakon olvashatnak, hogy ezt a társadalminak nevezett rendszerváltozást felgyorsítsa, hogy az ne tartson 60-80 évig. Hogy tudatosuljon, mert ez még Magyarországon nem tudatosult, a valódi polgári és valódi demokrata értékrend.

Ez pedig nem lehetséges akkor, ha információs csatornák el vannak zárva, ha bizonyos témákról tilos írni, ha álhírek özönével elfárasztják az embereket, hogy mire vagy mielőtt egy valós hírhez elérkeznének, már elkapcsolják a távirányító gombját, vagy átkattintanak egy másik, hasonló színvonalú oldalra.
Egyesületünk ezzel a média eszközzel, a restitúció.hu oldallal -lehet kissé provokatív a megfogalmazás- , de helyre kívánja állítani azok értékrendjét, ill. cselekvési helyzetbe hozná azokat, akiket a totalitárius rendszerek kisemmiztek, családjukat, felmenőiket, netán ők magukat mindenükből kiforgatták, lenullázták.

Márpedig ez nagyon is lehetséges, mert nem vagyunk kevesen ! Ahogy ez a hatóság kimutatásában, és Egyesületünk honlapján is olvasható, Magyarországon 1.431.747 fő nyújtott be Vagyoni "kárpótlási",  és további 914.860  fő Személyi "kárpótlási" kérelmet (2005-ös adatok szerint), ebből kiindulva, az érintettek családtagjait is értelemszerűen a kisemmizettekhez hozzászámolva, ez legalább 6 millió magyar kisemmizését jelenti. Ilyen mértékű kirablás a magyar történelemben korábban soha nem volt, de nemzetközi összehasonlításban is jelentős a szám.

Sokan vagyunk tehát, de ha elszigetelten, egymásról nemigen tudva, hangunkat nem hallatva, szervezetten nem cselekszünk, akkor sajnos gyengék vagyunk. Szervezetlenül fegyvertelenek vagyunk.
Hányszor, de hányszor keresnek meg minket a kisemmizett emberek, örököseik, mindenki a saját vagy családja kifosztását írja le, adja elő. Egyénileg hivataloknak írnak, pereket indítanak. Ez egyébként helyes. Egyesületünk természetesen egyetért azzal, hogy a kisemmizettek, örököseik egyénileg is követeljék vagyonukat vissza, amitől megfosztották őket vagy családjukat, sőt ebben segítséget is ad minden hozzánk fordulónak, aki ezt kéri. Nem is ezzel van a gond. A gond ott van, ha a kisemmizett itt meg is áll, ha ezzel úgy gondolja megtett minden tőle telhetőt, és nincs más, amit tehetne.
Pedig dehogy nincs !!!! Azt kell tudatosítani, hogy a kisemmizetteknek szervezetten kell cselekedni, mert jó, de kevés az egyéni fellépés. Össze kell fogni, szervezetten kell hangunkat hallatni. Ami mellett már nem mehetnek el legyintéssel, lesajnáló somolygással azok, akik itt-ott ellenségesen írogattak rólunk; akik hatmillió embert mint csekély számú „elégedetleneket” próbálnak beállítani; akik mindenféle jelentésekben arról írogatnak felfele, hogy a jelek szerint ez a hatmillió ember belenyugodott kisemmizésébe, és nemigen vannak tisztában azzal hogy az európai közösségben egyedül a magyar az a nép, mellyel ezt megtették, és az összes többi felszabadult országban mindenütt visszaadták a kifosztott embereknek a vagyonát.
Érdekérvényesítő képességünk jelenleg nem a valós tömegünkhöz igazodik, ha úgy tetszik.

Elborít minket a sok álhíres média, azok bombasztikus szónoklatai, holnapra elfeledett szenzációi. Állítsuk helyre az értékrendet, melynek első lépése lehet az, hogy tájékozódunk ! Hogy valódi információkat szerezzünk, és tudatosuljon bennünk, és környezetünkben.
Rögtön kezdenénk is néhány ilyen, a hatmillió kisemmizettet érintő alapvető információval.
Az első nyilván a hatmilliós létszámunk, de folytatva a tényeket, tudja-e Ön, hogy az ún. volt szocialista országok közül egyes-egyedül Magyarországon nem történt meg eddig a restitúció, azaz a vagyonvisszaadás itt Európában ? A szocialistának nevezett, valójában kommunista rendszerű, szovjet taposta kis európai országok mindegyikében, a Baltikumtól a Balkánig mindenütt visszaadták törvényes tulajdonosának, illetve örökösének azt a vagyont amit a kommunisták elraboltak tőlük, kivéve Magyarországot.

Ezekről a tényekről tilos írni a "felkapott" a "közismert" médiákban, s tapasztalataink alapján elmondhatjuk azért, mert aki újságíró ott ezt tenné, azt másnapra kitennék állásából. Ezt ők mondták bizalmas beszélgetésekben, nem mi.

De ennek a hatmillió embernek nem az az érdeke, hogy ügyüket agyonhallgassák, hogy a kádári propagandát, mint egy kis szigetet itt Európában tovább éltessék és gyakorolják azok a kevesek, akik ellenérdekeltek a vagyonvisszaadásban.

Ennek a hatmillió embernek az az érdeke, hogy ugyan utolsóként Európában, de végre megtörténjen a restitúció itt hazánkban is, és ez a hatmillió kapja végre vissza azt, amit tőlük, családjuktól elraboltak.

Persze a helyzetünk nem egyszerű, az ún. "rendszerváltás" óta eltelt 23 év számos ballasztot, kuszaságot hozott. Temérdek hazugsággal, népbutítással, gátlástalansággal kellett a kisemmizett magyarok milliós táborának szembesülnie.
Vegyünk sorba a legjellemzőbb, legismertebb demagóg, vagy ugyan némi igazságtartalommal is bíró, de végül mégis csak félrevezetésre használt megnyilvánulásokat, melyeket e tárgyban próbáltak sulykolni az emberekbe.

 " az ország teherbíró képessége nem teszi lehetővé a vagyonvisszaadást" - ezt az ostobaságot már az antall-rezsim is próbálta beadni a kisemmizett millióknak, és közben gondosan elzárta a hírcsatornákat, nehogy az emberek megtudják, hogy a környező, volt "szocialista" országokban mindenütt visszaadják a vagyont, ott sehol nem butítják az embereket ilyen szövegekkel, csak itt minket. De ha valaki azt hinné, ez csak akkori butítás, annak javaslom olvassa Egyesületünk honlapját, ott talál olyan irományt, melyből kiderül hogy még napjainkban is, pár hete is ezzel a demagógiával operálnak kormányzati körökben.
Az ún. "rendszerváltozás" korában, hazánk a keleti blokk viszonylag jó helyzetű országa volt, éllovasa volt. Aztán itt megtartották a rabolt holmit, másutt meg visszaadták, s lassan de biztosan éllovasból elindultunk a sereghajtók irányába.

" a privatizáció a jövő útja, az hoz gazdasági fellendülést, az állam rossz tulajdonos
- hogy lehetne ezt a közgazdasági alap tételt, mely a kapitalizmus életképességét állítja szembe a volt kommunista rendszerrel, kommentálni ? Mert e tétel igazát tények alapozzák, a fejlett nyugat évszázadokon át e társadalmi és gazdasági rendszerben fejlődött és érte el mai fejlettségi szintjét. De mi történt itt ? Kapitalizmus és "privatizáció" címén néhány év alatt, és elképesztő dilettáns módon, a jól-rosszul működő állami vállatokat, vagyont szándékosan leamortizálták, értékcsökkentették, majd gyorsan pénzzé tették a megöröklött posztkommunista nómenklatúra szereplői, és többnyire saját szükségletükre házakat, nyaralókat, luxuscikkeket stb. vásároltak belőle. Így természetesen sem az ország adóssága nem csökkent, sem tőkeerős gazdaság nem jött létre.

Akik itt ezt tették, azoknak egészen más volt a célja és valódi szándéka, mint a már említett összes többi volt keleti blokk ország vezetőinek, ahol visszaadták törvényes tulajdonosaiknak az őket megillető vagyont nyilván azért, hogy törvényesen teremtsenek életképes kapitalizmust, és a kommunizmus sivársága, életképtelensége, embertelensége után keletkezett nagy lemaradást a fejlett nyugattal szemben behozzák, országukban ismét jólétet teremtsenek.

A megöröklött nómenklatúrát itt nem érdekelte mi lesz az őáltala egykoron felsőbbrendűnek hirdetett ún. "szocialista" gazdasággal, vagyonnal, vállalatokkal, nagyüzemekkel, hagyta veszni azokat akár életképesek voltak akár nem. Egy dolog érdekelte csak, hogy tudja azt pénzzé tenni, és magánvagyonába átmenteni.

Természetesen kapitalista gazdaság alakult ki így is, de elképesztő torzulásokkal, a nép számára rendkívül kedvezőtlen feltételekkel. Egy sereghajtó, lemaradó, kilátástalan kapitalista gazdaság.
Az alapvető probléma a restitúció elmaradásából, és a vagyon elkótyavetyéléséből törvényszerűen következő tőkeszegénység. Emiatt ma a magyar gazdaság gyenge, sebezhető, manipulálható.
Időnként, választási kortesbeszédekben, ünnepi szónoklatokban hallunk olyanokat, hogy országunk, netán a kelet-európai régió előre fog majd lépni, a változó helyzetet jól meg fogja lovagolni, s majd az élre tör /pártunkkal és kormányunkkal tehetnénk hozzá a régi lózunggal/.
Mert ugyan nem akarunk ünneprontók lenni, de a kádár-rezsimben is csaknem pontosan ugyanezeket a szövegeket lehetett hallani, ott is nagyon gyakran volt szó a nyugati kapitalizmus lekörözéséről, szavakban már akkor is mélyen az agyagba döngöltük a Nyugatot. Ma ezek a szövegek kissé átfazonírozva, de csekély különbséggel hallhatóak.
Sokszázezer, közel egymillió mikro- és kisvállalkozó van az országban, a nagyrészük nyilván egykori kisemmizett örököse, akik nulla, vagy minimális tőkével rendelkeznek. Az őket megillető vagyont, azt a kommunisták által ellopott vagyont, amit az összes többi volt keleti blokk országban visszakaptak, azt itt nem kapták meg. Most próbálnak a kisemmizettek, örököseik nulláról újra indulni, újra elérni egy fejlettségi szintet. De 23 év telt el az ún. "rendszerváltozás" óta, és az ország gazdaságát jellemző tőkeszegénység semmit nem változott.
A sikerpropaganda, a "majd elérjük, sőt lekörözzük a Nyugatot" sem változott.
Tisztelt honfitársaink, hányan jártak önök közül a Nyugaton ? Tudják önök, voltak önök ott azokban az országokban, melyről itt azt állítják, utol fogjuk őket érni ? Aki volt Németországban, Franciaországban, a skandináv országokban, stb., az tudja, eléggé megmosolyogtató országunk jelenlegi helyzetében, stagnáló tőkeszegény gazdaságával, mélységesen alacsony foglalkoztatottságával, az ilyen "felzárkózunk, majd lekörözzük" propagandát összevetni.
El van zárva az érdemi információ.
Helyette a kádári érából, vagy Orwell világhírű regényéből az Állatfarm-ból nagyon jól ismert sikerjelentések, a „már küszöbön a csodás jövő, csak jobban, keményebben dolgozzunk, és akkor hamarosan beköszönt, akkor mi törünk majd az élre” szövegek ömlenek a csapból is.
Tapasztalatok ? Érdemi információk ? Sajnos elemi információktól el van zárva a közvélemény. A Nyugatot, a fejlett nyugati államokat a jelenlegi tőkeszegény magyar gazdaság nem fogja elérni, ha a tőkeszegény állapot marad. Mit várunk attól, ha jön be néhány tőkeerős multi, akik bármikor ki is mehetnek, akik befolyásolni tudják, hogy a magyar GDP nőjön vagy csökkenjen, akik idegen tőkét jelentenek, és idegen profitot, amit természetesen ki is visznek az országból.
S végül a sajtó, a média jelentőségéről. A sajtónak elvben, egy jól működő demokráciában egy önálló hatalmi ágnak kellene lennie.
Megbuktathat akár kormányokat, tehet a közélet tisztaságáért, a korrupció visszaszorításáért, őrködhet az alapvető demokratikus alapjogok felett. Az olyan demokratikus alapjog felett is őrködhetne, mint a tulajdonhoz való jog.

Sajnos nálunk nagyon is indokolt a fent használt feltételes mód, mert idehaza ez nemigen működik. Pártsajtó van, szekértáborok vannak, ahol a médiák tulajdonosai, parancsolói előírják hogy mi jelenhet meg,  és mi nem, mik a tabutémák. Továbbá vannak a preferált témák, régebben ezt úgy mondták "pártvonal" , de sok különbség ma sincs, ma is ugyanúgy kell a vonalat követni annak, aki hosszútávon a pártsajtókban akar dolgozni.
A pártsajtó mellett persze érvényesül a Panem et circenses elve is, a sok bulvár- és gagyi média segít a hatalomnak az emberek butításában, kábításában is.

A restitúció, az gyakorlatilag mindenütt tabutéma. Eltorzított, szemellenzős írások jelenhetnek csak meg e tárgyban. Talán nem mennénk most végig azon, hogy melyik szekértábor milyen kereteket állított itt fel, miről lehet nekik írni, és hogy kell torzítani, mert elég szánalmas, és erőltetett.

A hatmillió kisemmizett érdeke viszont nem az, hogy ilyeneket, torzított, szemellenzős pártsajtót olvasson. Az ő érdekük az, hogy valaki végre őmellettük is szót emeljen.

Ezért vagyunk mi itt.

Budapest, 2013. December 08.

A Honlap Szerkesztői



<< Vissza

Minden jog fenntartva.  © Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete  2011-2019