Az Alkotmánybíróság korai, 90-es évekbeli döntéseinek kritikája III.

A magyaroknak joga van megtudni hogy bánt el velük a Sólyom-AB

A FIDESZ-KDNP kormány az új Alaptörvény/Alkotmány 2012-es hatályba léptetésekor eltakarította az útból, hatálytalanította a Sólyom-AB elementáris tévedéseken alapuló végzéseit, ezzel gyakorlatilag megnyílt a lehetőség restitúciós jogszabályok megalkotására. Sőt, ennél többet is tett a kormány, mert az Alaptörvény U) cikkében, az (1) bekezdésben bűncselekményként kerül említésre a kommunista állampárt számos tette, többek közt a g) alpontjában a polgárok vagyonuktól történő önkényes megfosztása is.

Szintén ezen (1) bekezdésben szerepel az is, hogy összeegyeztethetetlen az 1990 előtti kommunista diktatúra és az utána létrehozott demokratikus berendezkedés. Ez azonban rögtön felveti annak kérdését, ha ez így van, márpedig így van, akkor hogyan lehetséges az, hogy jogfolytonosnak, legitimnek ismertük el a kommunista jogrendszert ? A korai ’90-es évek, Sólyom László vezette alkotmánybírósága ugyanis pontosan ezt tette.

A Sólyom-féle Alkotmánybíróság korai, 90-es évekbeli, az igazságtétellel /restitúció, reprivatizáció, kommunista rendszer felelőseinek elszámoltatása/ kapcsolatos, azóta sorozatban hatálytalanított végzései mind azon az elementáris jogi tévedésen alapulnak, hogy egy olyan jogrendszert ismertek el törvényesnek, melyet egy illegitim, törvénytelen, diktatórikus, szabad választásokon soha meg nem választott hatalom hozott létre, és erre az illegitim jogrendszerre alapozták jogfolytonosan az ún. "rendszerváltozás" utáni demokratikusnak deklarált új jogrendszert.

Tehát itt is elmondható lényeget tekintve ugyanaz az elv, amit a hibás szerzés definíciójában már dr.Tímár György meghatározott, ha egy korábbi időpontban egy hiba, azaz jelen esetben egy illegitim jogrendszer felállítása megtörténik, akkor onnantól kezdve a rendszer illegitimitása miatt az nem folytatható, arra jogfolytonosan alapozni új, úgymond "demokratikus" jogrendszert nem lehet; ugyanúgy ahogy a tulajdon esetében sem lehetséges a hibás elemtől /törvénytelen államosítástól, tömeges rablástól/ kezdődően a tulajdont birtoklót tulajdonosnak tekinteni, a tulajdonjog onnantól megkérdőjelezhető.

Az is tény azonban, sajnos hiába hatálytalanították ezen elementáris tévedésen alapuló AB végzéseket, a joghatásukkal akkor is számolni kell, azok a mai napig hatnak, érvényesülnek.

Számos esetben, és többek rámutattak már e jogi tévedésre, nonszenszre. A teljesség igénye nélkül csak három ilyen esetet idézünk fel.  Kezdjük a sort dr. Tímár György ügyvéd úrral, Egyesületünk fő alapítójával, az FKgP egykori alelnökével, ő 1990-től beadványaiban írta le először e magállapítást, folytatva a felsorolást Tóth Zoltán József professzor úr nyilatkozatával , és végül megemlítjük Index hírportál a Berlini Fal építésének 50 éves évfordulója kapcsán megjelent írását, melyben a német bíróságok ugyanilyen megállapítását emelték ki.

Igen lényeges megállapítás az is, hogy

Ezen elementáris jogi tévedést csak itt Magyarországon követték el, az európai közösség más országaiban, az ún. "volt szocialista" országok egyikében sem tettek ilyet.

Ahogy ezt már számos helyen és alkalommal jeleztük, ezen országokban mindenütt megvalósították restitúciót, az elrabolt tulajdonok visszaadását a törvényes tulajdonosoknak, mellyel a kommunista rendszer egyik legnagyobb, legtöbb kárt okozó, illegitim rendelkezését számolták fel mindenütt.

Teljességgel kizárt az, hogy hogy egy valóban demokrata ember jogfolytonosnak ismerje el és jogrendszerét elfogadja egy olyan aberrált, eszement fantazmagóriákon alapuló, történelmi távlatokban egy pillanat alatt csődbe menő rendszernek, azaz a kommunista rendszernek, melynek nevében emberek millióinak vagyonát elrabolják, milliókat e mellett még életüktől és szabadságuktól is megfosztanak.

Az illegitim módon, erőszakkal, megfélemlítéssel, idegen katonai segítséggel hatalomra jutott kommunista diktatúrák jogrendszereinek el nem ismerése szükségszerűen maga után vonja az okozott joghatások, károkozások, de lényegre törő megfogalmazásban leginkább csak gaztettek demokratikus alapnormák szerinti helyrehozatalát.

Az Alaptörvény U) cikkének megalkotása éppen ezen helyrehozatal irányába tett első lépésnek tekinthető.

Az is elmondható, hogy az Alaptörvény magalkotása előtt, a Sólyom-AB téves döntéseinek köszönhetően Magyarországon a gaztettekből szinte semmit nem orvosoltak, azaz csak látszatintézkedések születtek eddig. Az Alaptörvény U) cikke tehát ezen jogi orvoslás, igazságtétel megkezdéséhez megteremti az alkotmányos alapot.

A teljesség igénye nélkül vegyünk sorra néhány, már megnyugtatóan a lomtárba helyezett Sólyom-féle AB végzést. Itt most egyet, talán az egyik legnagyobb dilettantizmusról tanúbizonyságot adót, de később másokat is idézünk. Az összes bemutatása talán itt nem szükséges, e néhányból is képet kaphat az olvasó arról, miféle "szemlélet" jellemezte ezeket az illegitim érveléseket, okoskodásokat. De mi minősítéseket is teszünk hozzá.

A 21/1990. (X. 4.) AB határozat -ból:

Az állam olyan javakat privatizálhat és reprivatizálhat, amelyek tulajdonában vannak. Mind a privatizáció, mind a reprivatizáció tulajdonosi döntés. Az Alkotmány 10. § (2) bekezdéséből következően is az állam privatizálási és reprivatizálási joga elvileg korlátlan, ez a joga tulajdonosi szabadságából, és csakis abból következik. Privatizációra vagy reprivatizációra tehát az állam erre vonatkozó döntése nélkül, vagy attól eltérő feltételekkel senkinek sincs alanyi joga.

Ez az érvelés, megállapítás, hogy "Az állam olyan javakat privatizálhat és reprivatizálhat, amelyek tulajdonában vannak. Mind a privatizáció, mind a reprivatizáció tulajdonosi döntés." akkor lenne helytálló ha egy legitim hatalom, annak jogszabálya rendelkezett volna arról. De erről, mármint legitimitásról szó nincs.

Továbbá, egy legitim, nép által megválasztott hatalom teljességgel kizárt hogy olyan jogszabályokat hozzon, hogy az ország felét-kétharmadát kifosztják.

Tehát nyilvánvaló a paradoxon, mert egyrészről egy legitim, szabad választásokon hatalomra jutott kormány tulajdonosi döntéseit lehet csak érvényesnek tekinteni, de másrészről az meg teljességgel kizárt, hogy a nép szabad választásokon olyanokat válasszon meg, akik kormányra kerülve őket kirabolják. Tehát az eset innen nézve is jogi képtelenség.

A népet nem kell félteni, a nép tudja kik ártanak neki. Nem is választotta meg a nép szabad választásokon soha a kommunistákat, 40 éves rémuralmuk alatt egyetlen egyszer sem.

A fiatalabbak, a történelemben nem jártasak kedvéért megjegyezzük, hát persze hogy nem legitim, nép által megválasztott kormány volt akkor, az államosítások idején, hanem a szovjet-orosz fegyverek árnyékában erőszakkal, csalásokkal és megfélemlítéssel a hatalmat sunyi módon megkaparintó kommunisták.

A Sólyom-AB döntéseit, sokak szerint károkozásait, ezzel talán le is zárhatjuk, bár a cikksorozat még néhány elemmel folytatódik majd; alapítónk, Tímár György ügyvéd úr jónéhány, ezen AB-nek címzett beadványát ismertetjük, melyek számos tanulsággal szolgálnak a múlt történéseinek feldolgozásához.

(folytatás következik)